 | | Tar Sándor |
üzenőfala
képtára |
ELSŐ NYILVÁNOSSÁG
Tar Sándor hátrahagyott versei
Még tavaly hívott fel, ősz lehetett talán. Lenne neki néhány verse, régiek, megtalálta őket az iratai között, szívesen megmutatná, sőt odaadná, ha tetszenek. Mondtam neki, örömmel, de az év elejéig semmi nem érkezett. Ha jól emlékszem, január 7-én jött a fax gyötrődő, megrázó, csupasz versekkel. Aztán hol ő keresett, hol én, de csak egy hét múlva tudtunk beszélni. Azt mondta, a 70-es évek elejéről valók a versek, és azt teszek velük, amit akarok, plusz előkerültek a naplójegyzetei, azokat is adná (még akkor sem jöttem rá...)
Mondtam, várom, küldje csak, de kéne ezek elé írni még valamit, ami eligazít (most én írom). Hallgatott. Aztán nevetve megkérdezte, nem akarok-e az életrajzírója lenni. Nem válaszoltam. Hogy jövök én ahhoz? Mondtam, ha feljön Pestre, üljünk le, beszéljünk. Hallgatott. Aztán meghalt... Olvastuk a küldeményt, többen, nem lennénk meglepve, ha ezek a versek most készültek volna. De tartsuk magunkat ahhoz, amit ő akart. Íme, Tar Sándor élete végén rendelkezésünkre bocsátott versei a 70-es évek elejéről. (Nagy Gabriella)
2005. 02. 02.
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
¡ Születésnap
¡ Ergo
¡ Abszolút magány
¡ Szimbolikus vers, amelyben minden világos
|
