NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2026-10-22 15:03 Összes olvasás: 160443| 841. | [tulajdonos]: Üton | 2026-10-15 15:58 | Úton
Az idő elszivárgott, a szépség fénye-vesztett,
a süllyedő arcél tompán távolodó ismerős.
A koszorú múltidéző emlékképe derenghet,
felsejlik a már rég szerepelt ismeretlen ős.
Az Úri páternoszter lassan, de alámerül,
és ha a szem szépre vágyik siess az ámulással,
mert a gyönyör bársonya, selyme, mint lebbenő tüll
az elmúlás mély tavában elmerül majd mással.
| |
| 840. | [tulajdonos]: ZANZA | 2026-09-18 16:57 | Zanza
1.
belenyúltam a fosba. jóbarátok megszakadtak a röhögéstől világgámenni, avagy a tsz-kossuth győzelme a csikk felett .
györekastély pincéjébe zuhanni patkányok által elfogyasztva semmisülni meg.
2.
lábvakság és randi a sergőnél. járási karnevál, georgina választása
(hölgy-válasz) nemi matatás felismerés felé. ő még csak tizennégy. ótórai tea és combdörgölés a vénuszon.
sztriptiz a házibulin, és mégse. kostyán-kerti menekülés.
3.
nagyközségi magazin, végzetes tánclépések. bem se helyett javító-nevelő ezred.
bezárva marcaliban. halottszállító és a szabadság. vitézurak a békaharcban. két év rabszolgaság. halál a bizei oldalon. bizei tűzérverő meg a kopasz állat.
4.
egy házasság erotikus mámor, gyerek, és a viszontagságok. művház és temető.
szétcincált kapcsolat. egy őrület tép-rúg-harap. hajánál fogva a kerticsap alá.
a halál orgazmusa. köpés az ablakból. arabok a lyuksógorok. kiszívott nyak a pörkölt felett. kurvaéletbe!
5.
a munkásszállás bája védelmezett főépítésvezetői szabszara. egy nő a hasonmás versenyből. az ővé meg az enyém, veri a
miénket. gyógynövény és éticsiga. minden eladó. a cocializmus végórája, vas-acél az élet. szovjetúnió-mint megrendelő
= megszünt. Hangárok és konzervgyárak kidobva.
6.
albérlet a hatodikon. menekülés a jógától. nyomjuk együtt, hát a halál. megy a hajó. lék a hajón. visz a víz mindent.
7.
meddig ér naívnak lenni ?
| |
| 839. | [tulajdonos]: valaha | 2026-08-17 15:58 |
.
akkoriban még nap sütött a hold helyén
akkoriban még strucclábon állt ez a föld
akkoriban még vígan bőgött a tehén
akkoriban még senki se vert, s nem püfölt
akkoriban még a megettük a galócát
akkoriban még kicsi volt a nagyvilág
akkoriban még meleg volt a hideg is
akkoriban még nyugis volt az ideg is | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 838. | utas: Régi levél | 2026-08-13 09:42 | / RÉGI LEVÉL/
Kedves Gorbacsov elvtárs!
Remélem, hogy soraimmal nem zavarom Gorbacsov elvtársat és családját. Én magam egy magyar város lakója vagyok: Szolnok. Mengyinek hívnak, akik ismernek, de amúgy Mázsás Menyhért vagyok. No most, remélem, hogy Gorbacsov elvtársnak és a kedves családjának jól van sora és az egészség is megvan. Mi a körülményekhez képest megvagyunk, bár a lányom az éjszak költözött haza. Hát felénk eztet úgy mongyák, hogy összezördűtek. No de nem akarom én a kedves Gorbacsov elvtársat ezze untatni. Inkább írom is azt ami fontosabb enné. No most, azé fogtam én tollat, me nem bírtammá nézni ami itten folyik. És erről azért Gorbacsov elvtársnak tunnia köll, me láthassa mi vót 56ba. Émmá ezt nem tudom nézni ami itt folyik. Kérem itt úgy lopnak minden szinten, hogy az csuda. A vállalatná több mint ezer ember dógozik. No most az a csoda, hogy még mindig van mit emozdítani. Hát mivé vátt itt a szociálista erkőcs kérem. Én itten rendész vagyok, én tudom hogy mit beszélek. Magam őrködtem példájul amikor az építésvezető elvtárshoz a vállalat autó vitte a rengeteg faanyagot a hóttiszáho vikkendház építése végett. A rendészet felügyelete alatt lett elvíve a vállalat holmija. No utána meg az itteni emberek munkidőbe szépem meg is építették a házikót, no. Pedig egy alapszervezetbe vonánk eze az Ince Kálmánnal, de hát ez nagykirály lett itten. Lássa a mondás is, úgy mongya, hát hogy fejitül büdösödik a hal. Gorbacsov elvtárs ilyenek vannak errefelé manapság. Valami meggargyút, valami nagyon nem úgy van mint azt a szeminárumokon hallottuk Én kérem hithű komenista vagyok, az én kezemhö nem tapad semmi. Hát az az 56-os becsukásom az tiszta véletlen vót, me éppe akko vittem anyósomtól a sütőtököt a gyerekeknek, amikó a francos ellenforradalmárok vonyítottak a Kosút téren. De ki is jöttem én onnet egy nap múva, me ott vót a bizonyíték a szatyromba a sütőtök. Szóval nem vót az komoly részemrű. De ami mostanában itten van az má azé sok. Lassan má efelejti a nép mi is az a kollektíva, mi is az a közös tulajdon. Hát itt má mindenki szent lett oszt maga felé fordítva a keze. Há itt van példájul a szomszédom (Nagy Öcsi, Lenin út 32.) raktáros a gépgyárban. Má két évente cseréli a Zsigulját. Évente kétszer mennek a hilfenstrasszéra szabszarázni ráadásul presbiter vagy mi a reformátusokná. Hát ilyen emberek élnek most jó mint Marci Hevesen, no. De hát akkó még nem is beszétünk a gazdasági igazgatóhelyettesrű a Palics Jóskárul. Hát ez egyolyan nagy étvágyú eltárs kérem, hogy má minden könyvelőt, revizort, kontrirozót, meg mifene irodásnőt megfogott. Érti Gorbacsov elvtárs!? Má még Marietta, az üzemorvos is beatta a derekát, de hát micsoda dolog ez kérem. Mi csinál ez éjszaka, ha egész nap kujtat a nőkkel. Midolog ez elvtársak? Kérdeztem a mútkor is az alapszervi gyűlésünkön is. Oszt azzal ütik el a dógot, hogy lankadó fizető ne óbégasson. De Gorbacsov elvtárs, ha élne megmondaná az én Margitom, milyen az én dióverőm! Na mindegy. Én semmi jót nem látok manapság. Csak a szabadlopást, a kivagyiságot, a kapzsiságot. Nincs má itt becsülete a munkának. Kedves Gorbacsov elvtársat arra kérem, hogy gondojjon má bele mi itt a nagy helyzet. Gondolom hogy a kommunizmus építése nem egyszerű, de most má mindha egyre messzibbre keverednénk tűle. De lássa azé még vannak a hazába rendes emberek, akiknek fáj ha csorbát szenved a komenista eszme. Isten mencs, hogy Lenin elvtárs ezt megtudhassa valaha.
Mostan mást nem írok. Remélem tuttam segíteni a magyar helyzet bemutatásában.!
Elvtársi üdvözlettel: Mázsás Mengyi!
Szolnok, 1987. nov.11.
xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
Kapja: Gorbacsov főtitkár elvtárs, Moszkva
Varsányi pártitkár elvtár Válllati pb. (hangulat jelentés)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 837. | az utas: SÚJT AZ ÁTOK | 2026-07-08 16:03 | (SÚJT AZ ÁTOK!)
...avagy,
JÓ ESTÉT ELVTÁRSAK!
- zendült fel az ismeretlen hang a körletben. Hajnali 3 óra volt. Egy alacsony, nagy bajuszú
tiszt, szigorú tekintettel vizslatta az éjfél körül megérkezett újonc gépkocsivezetők reakcióját. . Álmosan, a hosszú úttól fáradtan ültünk fel az ágyon. . NA EZ IGY NEM LESZ JÓ, ELVTÁRSAK! AZ EGÉSZ: FEKSZIK! Lefeküdtünk. Az őrnagy szikrázó szemmel és csendesre fogott hangon, lassan elsuttogta, hogy a „jóestételvtársakra” mindenki ledobja magát az ágyról, és az ágy végénél vigyázzállásban, egyszerre válaszolja: „erőt-egészséget-örnagyelvtárs”! Na: JÓ ESTÉT ELVTÁRSAK! A társaság valamivel sietősebben kászálódik le az ágyról és az ágyvégnél jobbra-balra tekingetve, valaki elkezdi: Erőt, egészséget őrnagyelvtárs! Ehhez aztán valahogy mindenki csatlakozik. Majd csönd. Az őrnagy hátratett kézzel mustrálja végig a kopott, agyonmosott, világoskék pizsamában ácsorgó frissen bevonultakat. Közelről bámul bele minden egyes kopasz szemébe. Nincs szerencséje, majd mindenki magasabb nála. Szemmel láthatóan egyre bőszültebben mozgatja kipedrett bajuszát. Valami nagyon a düh felé viszi emberünket. - A KATONA, MEGJEGYZI! - GYURICSKA ŐRNAGY VAGYOK, A TÖRZSÜTEG PARANCSNOKA. MAGUK PEDIG, SZARFASZÚ GÉPKOCSIVEZETŐK, A TÜZÉRÜTEG ALJA! . . MEGÉRTETTÉK? Csönd. MEGÉRTETTÉK?
-kérdi újra süvöltő hangon. Igen, szólt a válasz bizonytalanul. NEM ÉRTEM! Igen, jött újból a válasz, most már hangosabban. NA MAJD MEGTUDJÁK MAGUK, HOGY HOL LAKIK AZ ÚRISTEN! Üvöltötte újra
az őrnagy. IDEFIGYELJENEK SZARFASZÚ GÉPKOCSI VEZETŐK! ITT MINDENKI TUDJA, HOGY MAGUK A SZARKA ÉS A MARHA KEVERÉKEI! NE PRÓBÁLJANAK ÁTVERNI, SUMÁKOLNI! TUDJUK MI, KIKKEL VAN DOLGUNK: GÉPKOCSIVEZETŐKKEL, AKIK LOPNAK, MINT A SZARKA ÉS HAJTANAK, MINT AMARHA!
Csönd. Az arcokon a meglepettség, a riadtság, félelem. Valaki a felröhögés határán, mások rezignáltságba menekülnek. - AZ EGÉSZ FEKSZIK! MÉG VALAMI: LEVÉLÍRÁSHOZ MINDENKINEK JOGA
VAN! A SZÖVEG PEDIG: SUJT AZ ÁTOK, SZAROK RÁTOK! MEGÉRTETTÉK!? VILLANY LEO!
Sarkon fordult a hörcsögpofájú őrnagy és eltűnt a körlet ajtó mögött. Síri a csönd. Valaki csendben sziszegi: Úr Isten, hova kerültünk?
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 836. | utas: Libavér lóciasan | 2026-06-02 09:57 | LIBAVÉR LÓCIASAN
Egy vajdlingba tejet, vizet, sót, lisztet, késhegynyi szódabikarbónát teszünk és összekeverjük, majd hozzáadjuk a vért. Megkeverjük, majd késsel nokedli formára kiszaggatjuk.
(A hajában sült krumplit lehámozzuk, tányérban villával összetörjük, libazsírral megöntözzük, a vért, a sült libamájat, egyéb sült libaalkatrészeket ráhalmozzuk. Az éhínséget, bízvást e napra száműztük!)
| |
| 835. | [tulajdonos]: Fordulat | 2026-04-23 11:15 | Aranyhal sírva
kérlel: kívánjak bármit,
de partra vessem!
| |
| 834. | [tulajdonos]: nyáridő | 2026-03-13 16:53 | nyáridő 2011-08-10 16:26
Mitus bácsi, amikor az ő klott gatyájában és három számmal nagyobb fekete gumicsizmájában caplatott a poros Függetlenség utcában, munkából hazafelé, megcsillantotta azt a nem mindennapi képességét is, hogy minden második lépésnél fingjon egyet, s úgy masírozzon, mintha valami dobkíséret diktálná az ütemet. Na, mi sem voltunk restek, a foci hevében, véletlenül készakarva, háton találtuk a labdával, mire ő verejtékező homlokkal fordult meg, s mérgesen vont bennünket kérdőre: mellik vót? Ilyenkor mindig egy kicsit hátrébb léptünk a biztonság miatt, aztán kivillantotta mind a három fogát, s még egyszer szólt: mellik vót az a jómadár, hájjon apád anyáddal! Megrebbenve még távolabbra húzódtunk, nehogy elkapjon szegény pára. Aztán még egyszer alaposan megnézett magának bennünket, majd morgolódva továbbállt
Ui.
Ilyetén formán hagyta el ez az epés átok az ő rekedtes torkát, amely nem rég volt megolajozva a Szebenék kadarkájával. Az is lehet azonban, hogy valami kétértelmű humor akart ez lenni, arra az esetre, ha beárulnánk a szüleinknek, hogy mit is hablatyolt az öreg Mitus. | |
| 833. | [tulajdonos]: Bámulat | 2026-03-13 15:15 | A parton jó a kékfrankos forralva. A jégen egy iszonyat eleven nő kering, ugrik, piruettezik. Egyszer csak lehúzott alsónadrágjából előbukkan a hófehér feneke, s egy végtelen nyolcasból mutatja a nézelődőknek alfelét. Sokan tapsra fakadnak. Mások, gyere közelebbet kiáltanak.
A nő most már egymás után dobja le gönceit, és egyre távolabbra siklik be folyó közepe felé. Közben nyomják a bravót a parti kibicek: nagy vagy! - kiabálják. Ügyet sem vetnek a tripla ugráskombinációkra, de arra sem, hogy az egyre vékonyuló jég felé tart az immár szinte teljesen meztelen művésze a korcsolyázásnak. Közben már tomboln az egyre népesebbé váló tömeg. Immár felhevülten biztatják a korcsolyázót, mígnem a nő, mintha nem is lett volna eltűnik az emberi tekintetek elöl.
Egyesek úgy vélték vége a mókának, ideje továbbállni. Mások visszaálltak a forraltboroshoz még egy rundra. Voltak akik a horizontra szegezték tekintetüket, s valami üresség érzésre figyeltek fel önmagukban. Megint mások azt találgatták miféle trükkel tüntették el a nőt. A piros tűzoltó kocsi vinnyogva kanyarodik a parthoz. A közelben tartózkodó halász értesítette őket. Valaki alatt beszakadt a vékony jég. Egy nőszemély volt az.
Létrákat tolva maguk előtt közelítették a helyszint a derék önkéntesek. Néhányan még visszanézetek az alkonyati képre, aztán szép lassan felszívódtak.
A forraltbor árús, miközben távozni készült, mérgesen dünnyögte maga elé: hogy én milyen marha vagyok, miért is nem vizeztem jobban ezt a nyamvadt kékfrankost?
| |
| 832. | [tulajdonos]: hm | 2026-02-11 15:49 | ...alig hogy megszületett: ("léptem")
... most pedig felkaptuk a fejünket és 18 év elteltét firtatjuk!
Hm.
" na, léptem..."
- s megy tovább. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
