Zarándoklat egy kisvárosba

Mit kezdeni a napokkal. Ezzel például.
Hogyan játszani el vele, zsonglőrködni
tanul a félkezű. Mert a karomat hagytam
el valahol. Egyensúlyt tanulok a tér
felében, az időt pedig elfelejtem, hogy
milyen hosszúra nyúlt. Nem álmodtam
azzal, akivel kellett volna, pedig tudom
hova kell képzelnem, milyen szoba
közepére, és onnan merre van kiút.
Az ajtók meg lassan elcsorognak. Ahogy,
amit érintenem kell, bármi. Élő szövet
a tenyeremben, vagy hús, ami halott.
Te is képzelj el, ha nem alszol, úgy, mint
egy ikont. Mint egy Krisztus-főt, mondjuk
Indiában, ahogy folyni kezd a festék,
és egy-két év múlva az arca nincsen ott.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.