Oidipus türannosz tragédiája

Oidipustürannosz tragédiája

Láiost hívja és Faust érkezik
az összezavarodott szárnyatlan Faust
(alig száradt lapockái csapkodnak még)
négy karral és négy fejjel jön
csuklóján a mágnes két lábra állítja a tengert
jégesőként zuhannak a kővé dermedt felhők
hunyd le szemed hogy halld  a függőlegesek
párhuzamos tántorgását ahogy olvad a levegő
lángol a jég  hullámzik tér az  idővel
hogy a lényeg mindig ugyanaz marad
és lángol a jég más néz rám nézz rám
más néz s egyszerre történik minden
Láiost hívja és Faust érkezik
az összezavarodott szárnyatlan Faust
Ugyanaz és Egy közös térfogatban
de ha meghasad az Egy égbolt
Ugyanaz csapódik szilánkosra törve
a földre? s ketyeg tovább
darabokban beszivárogva a mélybe
cseppkőbarlangok kávézóiba rendelik
rendelik és az ember találkozik tékozló
fiával: az emberrel
(alig száradt lapockái csapkodnak csak)
megnyúlnak és rángatóznak
végtelennek hitt évszakok idegvég
leállósáv a garázsban csuklókon
és teljes önfeledtségbe merül
a szubjektív mert minden egyszerre
történik végül a párhuzamosok elhajlása
a zúzmarás kérgek alatt szemhéjjak
áramvonalaiban a reflektorok lobogása
a párhuzamosok lobogása
két három és négy lábon tér és idő gyöke alatt
a rézhegyek kiolvadnak nagy hullámokkal
a szél nyakörvébe kap a tenger de hiszen
kezdete lettem a kezdet előtti végnek
fűszerillatos máglyarakáson
pörkölődik: az Egy és az Ugyanaz: parázslik
(Apollón tenyerében a felhő
Héliosz szeme sarkában a sötétség)    






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Kalligram,, 2007. 5.