Freud rendelõjében

Hónapok óta járok kezelésre
a legnagyobbhoz a szakmában
Freudhoz.
Azt mondta, megtanít repülni,
ha akarok.
Az utolsó üléshez értünk,
jó pilóta végigelemezte
az összes fotómat,
a legeslegutolsó van már csak hátra,
három éves vagyok rajta,
Makrancos Kata, csípőre tett kézzel,
alatta a Duna és a nagyváros.
Minden az enyém, amit csak akarok!
Freud hosszasan nézi,
Nincs több, csak ennyi?
Majd azt mondja, ő feladta,
nem tanít repülni soha,
mert Makrancos Kata szárnyait
annak adta, ki repülni tanította,
és ha nincs fotóm, hol anya tart
magasba,
sohasem szállhatok a Naphoz.
De, Freud hazudott…

Egy utolsót még repülhetek…egy nagyot.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.