Töredék VI.

Engem szótlanná tesz az utazás. Ha beszélek is,
úgy hagyom a szavakat magam mögött, mint
pénzérméket a fogadók asztalán. Mennyi hely van
a világon, és egyikben sem fogok találkozni senkivel,
aki elmondhatná, hogy a szellemek világa
vajon a holtaké vagy hangok labirintusa. Rendszeresen
írok neked utazásom állomásairól. Aki mindenütt
vendég, valójában te vagy, én csak vezetlek.
A kéz vagyok, amely valamire rámutat. És mégis.
Utazás közben beszédes leszek, de túlfokozom

bizalmatlanságomat. Remélem, félreértenek,
ha már magam nem érthetem a váratlan
egybeeséseket. "Az utazás magányossá tesz",
mondják, akik hazatérhetnek azokhoz,
akiket szeretnek. Nekem nincs otthonom,
ezért szavakra váltom vándorlásom helyszíneit.
Nem vagyok szabad, míg beszédem rejtőzködése
félreértéseket szül. Mert szavaimnak, amelyek
között szellem lakik, szét kell rombolniuk
a megszokott dolgokat. Amit elhagytál, visszatér

álmaidban. Látod, most itt vagyok, és te hallgatod,
ahogy víz csapódik a hajó oldalához, a parti
sétányon követ a fák zúgása. Idegen utcákon
lovak patáját hallom dobogni. Képzelődöm.
Nem arról írok neked, amivel találkozom.
Nem tudok beszámolni semmiről. Túl sokat
gondolkodom, logikát keresek kijelentéseim
között, mint a rétorok. De gondolkodásom
nem is a bölcselőké, noha szkeptikus vagyok.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Berlin-Hamlet (Pécs, 2003)
Kiadó: Jelenkor