A tengerrõl
a tengerről is lehetne - mennyire elcsépelt,
ahogy a hullám magába fojtja a homokot,
kijjebb-beljebb gondolom magam, hol halott,
hol csak boldogtalan, vigasznak marad a só,
a pára, hogy nem csak íze, de bűze is van -
sülj csak, kedves, több, mint negyven fokon
csapódnak ki érted a sejtek, itt tükörben,
félig folyós a világ, nem kell bicska hozzá,
elég egy darab kenyér is, beléd tunkolom -
de nem fogok, mert messze van, és nekem
nem lételemem, csak átmeneti állapotom
a lebegés
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
