Haldokló nyár

A nyár egy csalfa pillanatként
Barkasz módra robog el
Az őszi szélbe benzin facsart
Tömény szőkítetlen vibrációt
A csokis müzlit enni sietve
Hatkor pont hat órakor
Játszik a fénnyel a hajnal

Mint az Isten kapaszkodna
A párkányba az ablak alatt
Csupasz faágak integetnek
Minden bütykös rügyükkel
Szevasz nap
Piroskás a konyhám falán a reggel
A pohár zúg a tálca remeg
A szomszéd bá' az utcát söpri
A sapka fején hajtott bolyhosodó
Szevasz nap

Kihalt utcán csodás magány
Galamb repül visszhangozva
Csak suhansz suhansz

Levéllel zörgeti a
Jelét az útburkolat
Itt kell kanyarodnod
De most megálló
Hagyd az elmenőt
Tócsát fröcsköl a víz maga után
S a cseppekkel álomnyi füst vegyül
Csak egy futó pillanat feleszmélsz
De nem órák alatt az úton

Kopasz lombok cirógatják
Az eget s a házak oldalát
Mint ahogy én a Te vállad
Kezem susogva végighúzom
Törékeny szeplős részeden
Sebet ejtek az égben
Baba kék almazöld
Lányos rózsaszín majd vérvörös
Hideg van nagyon hideg de mért
Tűzpiros így is

A diófák is
A csillagok felé hadonásznak
Sötéten az éjszakába
Vagy az ablak fénye megrezegtet
Itt-ott egy-egy táncoló fenyőt
Gyere tangózzunk

Míg a göncöl-szekér forog
Ellentétes irányban
Minden este merít az éjszakából
Vagy nyolc tonna dús lámpafényt
S halad tovább
Míg hajnalig kicsordul
Mert amit kihalászik az éjjel
Azt kiborítja nappal
Kezdődhet elölről minden

Talán-talán
Szevasz nap
Helló szia





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.