Drogos vagyok, mert...

Drogos vagyok, mert
Eszembe jutottál.

S ahogy ültem a hosszú folyosón,
A hosszú folyosón andalogva
Jointot tekertem a porcicákból,
Tüdőm, szívem, kezem szolga
Mikor mindig magamba nézek,
Mert akkor is téged talállak
Élet vonalamban,
S tenyerem, mint a bádogos madárlak;
Karom-
                         Nyomok.

S ahogy tüdőre szívom
Mi létem billentyű parancsait
A morajló folyosókon
Kaparászva össze darabjaid,
Feleszmélek arra, hogy
Kicsit megköhögtet
Ez a hosszú keresés, nem vagyok
Sem öntelt, sem ötlet
Sem itt,
                         Sem ott.

S ahogy cirógatom hörgőimben
A tubákolt krétaport,
A padlót dörgölöm fejemmel
Durván (spontán teleport,
Mi ezt a versszakot egybefonja),
S szememben minden szín elegy
Egy-egy görbült alakkal párosul;
Padokkal, székkel, rímtelenséggel, egy
Halom
                         Kacat.

S ahogy ezt a lassú port tüdőzöm
Léghólyagocskáim felé,
Vegetálok ütemtelenül,
Rím nélkül, akár a diófalevél,
Ázottan, ereszbe szorulva,
Míg szőke hajad forgatja a szél,
Tegnap csomóstul mind beszárítottam,
S a huzattal együtt mint az acél,
Morog
                         Zörög.



S ahogy hazaúton botorkálok
Akár egy részeg űrturista,
Ki az utcán fogott földet
A kéményfüst tavába, de nyista,
A te csontos csuklódra szegődik
Tekintetem karomra nézve,
Nyúlnék zsebembe utánad,
S Hosszú körmöd repeszti szét éppen
Bolond
                         Zakóm.

Drogos vagyok,
Hja, drogos, mert
Eszembe jutottál…






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.