Hová lettek nagyapám gépei?
vajon hogy nyel le az idő egy egész cséplőgépet?
mi már a hátsó udvaron láttuk álmodni őket:
míg elleptük mint víg gyomok az óvilági kincset
szél támadt titkos suttogás: elvették mindenünket
mint földbe rejtett díszei betiltott ünnepeknek
a gyászra megtelt ház mögött is épp ott süppedeztek:
akácok közt a szép szekér félig mélyedt a rögbe
felhorgadt lenge lépcsején a lécek összetörve
egyre ferdébbre dőlt nemes kemény hátú fapadja
rangjától fosztott helyzetét mindinkább elfogadva
fellépek: megrezdül a bak - a rúdnak gőgös orra
még emlékszik a vágták csapta országúti porra
sár levesébe loccsanó kerékabroncs vasára
utolsó két erős lovunk farának ritmusára
formás doboknak rézhasán a zöld múlás virágzik
falja az idő tűnt korok kimunkált cirádáit
gonddal választott igéit óhajtómondatoknak
and Co. - még ennyi megmaradt mint két levágott végtag
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Jelenkor, 2003. 09.
