Gyermekjáték


reggel van.
kezemben országos közéleti lap.
rendszeres, mint a havivérzés, olyan
az a próza a 62. oldalon is mindig realista
ezt gyűröm én most szabályos földgömb-alakba
aztán felkelek. ráncos ruháim alatt
leszek újra a karfa.
engem megváltoztatni
bárkinek lehet hatalma
erre mondják, folyton más vagyok,
és hogy a sok arcom mind hazugság
pedig csak túlélem, ha félbevágnak,
pont, mint a giliszták
és menekülnek előlem:
ez átkozott. nem ember.
pedig mint tűznek a rőzse,
nekem is van gerincem-
és a szüleimtől örököltem,
hogy ez csak játék. csicsíja babája.
mondókává ismétlődik
apám káromkodása,

és mára már azt hiszem, túlnépesedtem.
annyiszor mondták, hogy ez már nem vagyok én.
akinek veszekedtek a szülei
az bizony mind skizofrén.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.