Isten ügynökei

Új munkám van,
Egy ideje angyalokat vallatok.
Akasztottam nyakukba gitárt,
Vettem szép új neccharisnyát nekik
Aggattam rájuk napszemüveget.
Mikrofon elé állítottam őket
s bekapcsoltam a reflektorokat.
Elvittem mindet fagyizni és
szombaton piacra is,
a legjobb filmekre ültünk be,
minden nap olvastunk szép verseket.
Aztán énekeltem nekik, amit csak tudtam.
De nem beszélnek.
Ha kérdezem miért,
Nem rángatják vállukat,
ha káromkodom
arca sem rezdül egyiknek sem.
Szárnyaikon pihe se moccan,
Pedig mennek a ventillátorok és a légkondi is.
Talán takarítani kéne?
Vagy kitenni őket a napra?
Esetleg templomba menni…
Sőt, befektetni az ágyamba
Magam mellé, szárnyastól, meztelen
Az összeset.
Az is lehet, hogy éhesek
bár a pörköltszagra és a csipszeszacskó csörgetésére
sem reagálnak.
Mindegy, csak ennek a csöndnek
Legyen már vége.
Tudod, a legjobban attól félek,
Hogy szóra bírom őket
és igaz lesz szavuk.
Isten jött, megnézett
És itt hagyott.
Vagy csak lehallgatott.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.