Have not

Valamit tudnod kell a dátumvonalakról.

Túl a száznyolcvanadik hosszúsági körön
megismétlődik az elmúlt nap, de te,
ijedt-kerekre mázolt bárányszemű; ma is
felriadsz. Ez a kis időcsalás működteti
ugyan - némi haladékkal - az ereket, aztán
have not alku, végleg leáll az a szivárvány
szervezet.

Valamit tudnod kell a véglegesről. Azt, hogy
végtelen. Akár az őserdők mélyalvó
zöldjében folytonos zúgás, a természet
művi csendre alkalmatlan. Surrog, cseng, zizeg.
Sisteregve csap zajt a nap is, ha süt.
Nem marad néma a szigorú apai kéz sem,
amikor védtelen kisgyerekre üt.
(Végül csak a szeretet marad) kifosztva
lenn, míg fenn tömködi repedéseit az ég.
Valamit tudnod kell az álmokról.
Becsapnak, hazudnak, álságosak, mint
a mesék. Látod: füstre építettél várfalat.
Bent pőre gyengeség,
kint szél fútta, könyörtelen eső szakadt.

Valamit tudnod kell a fehér fajról.
Van füle a hallásra, money a ritmusa,
forever and never a hazája, változó
istene, himnusza. Igazsága sötétben
bujkál, ahol a törvény köntörfalaz,
valamit tudnod kell: nincs néger, zsidó,
cigány, vagy sárga, csak zaj van,
mindenütt ugyanaz, nehéz testekbe
zárva. Dobog a föld, fogcsikorgatva
vánszorognak ólomléptek.
Valamit tudnod kell az útról is: elnézi
minden baklövésed.
A Fény jelét felismeri és a holdjáró,
puhaléptű lakkcipőket. Azokban
ártatlan gyerekszívek utaznak.

Holnaptól nem beszélek lakkcipőkről.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.