Születésnapomra

/intelmek önmagamhoz/


Elvégre mit tanulhatsz tőlük?
Kik téged felköszöntenek,
másnap más lakásába
kéretik be magukat,
évrendező évszakok ürügyén.
Inkább tanuld meg magadat,
fess lovakat a magad nyelvén.
Az egyenletek kapcsos jelén
átszűrődni úgysem tud más.
A matekot nem szereted,
bukásra álltál belőle mindig is,
akkor meg minek számolnád
titkon eleve osztható számok
osztatlan mivoltát, mondj le
róla, csak elvétenéd. Inkább
játszd el, hogy ami van
csak az lehet, csak úgy,
mert könnyebb, vagy ha nem,
hát fogadd el, hogy a veszett kutyák
is párosával járnak a mocskos
itatóhoz, lefröcskölni a másik
szőrét. Törődj bele, hogy
legrosszabb veszett mosolyuk
is szebb a te bús komor képednél,
mely visszatükröződik minden
félnehézsúlyú felületről, gondolatról,
amihez így vagy úgy, de hozzáérsz.

Tehát tanuld meg; ha tudsz
inkább ne harcolj, legalábbis
ne körömszakadtáig, elég
egy enyhe ízületroppanás
halk éjjelen, inkább menj
majd látni a Dunát,
hömpölygéséből vonj le magadnak
magad iránt való következtetéseket.
Ilyeneket mint;
a tartalom sosem realizálódik
a közönyben, akkor végül is  a
közöny kinevethető egy kis folyó
távlatából az opálos tengeren.
De hát a folyó az folyó, a
tenger meg mégis csak mégis…
s majd ha fejed elfárad, s
gondolatod minden további nélkül
egy kevéssé kérges fa felületén
is megbotlik, lehetőség szerint
akkor érj haza, egyedül, nem
kell aggódnod, a villanyt mindig
égve találod, kis öleb magányod
addig virraszt, míg hazaérsz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -