Rálel, nyugszik, elsirat

(Egy éve, 2010. december 7-én
hunyt el tragikus hirtelenséggel
Zápor György, költő, barátunk,
szerkesztőtársunk. 40 éves volt.
Emlékezzünk rá ezzel a verssel is.)


a fácán kéri, menjünk templomba.
jó.
ülünk ott.
táskájában van termosz,
forrókávés termosz,
fázunk nagyon,
hát előveszi, tölt.
és mondja, itt lakik,
innen megy dolgozni,
innen jár a kávéért.
de lakni, csak este szokott.
ha gondolom, maradjak.

van ebben a délutánban egy nagy smirgli.
van ebben a délutánban egy nagy gyalu.
és jár mindkettő,
hogy semmi ki ne lógjon,
hogy semmi érdes ne maradjon.
és mikor minden passzos,
és szálkátlan,
akkor van ebben a délutánban szög, meg kalapács,
és vannak párnafák,
és fellambériázom ezt a délutánt,
fellambériázom
az ablaktól az ajtóig,
padlótól-plafonig.
és a délután végigér a falon.

a fácán azt mondja,
a templom akkor jó,
ha embertelen,
ha éjszakás.
akkor tölt kávét a termoszból.
akkor kirakja a padra.
és nézi a gőzt.
tollai tövén
lágyul a viasz.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.