az áldozat



miután elmentek a vendégek, azt mondtad, elszívsz még egy szivart
a dolgozószobádban, és brahmsot hallgatsz, - ilyenkor nem szoktalak
zavarni. etelnek szóltam, hogy szedje le az asztalt, és jamessel lementünk
egyet sétálni. szereti ezeket a ritka levegőjű éjszakákat, amikor, vagy
a szokatlan kedvező időjárás, vagy a hangulatom, vagy mint most
a körülmények alakulása, úgy hozza, hogy együtt csavarogjuk be
a környéket. tavasszal beképzelt macskalábak után veti magát
annyira megörül a közös sétáknak, mit se törődve a dacoló korral
reumás ízülettel, kopott porckoronggal. minden illat új, a kölyök kutya
loholásban, minden ismert szeglet, bokor felfedezésre vár. késő nyár
este van ahogy közeledünk haza, gyümölcsfák aromáját sodorja
felénk egy eltévedt szellő. ezen a télen pusztul el james, visszagondolva
mintha már akkor éreztem volna, hogy ez lesz az utolsó előtti közös sétánk
ősz óta kaphatók a daimler-motorok, és én is büszke voltam a fejlődésre
és úgy megörültem, amikor azon az este találkoztunk eggyel
szikrázott a hold, és james, talán valami baráti morgásnak vehette
a motor berregést, nem tudom, mert kezemből kirántva a pórázt
nyüszítve eltűnt a kerekek alatt. tudom, hogy te is azt mondtad
hogy a fejlődésnek megvannak az áldozatai - szivarfüstbe burkolóztál
és folytattad - amíg azok racionális mértéket öltenek
és felvirrad egy új nap - kortyoltál egyet az italodból -
beláthatod.. és én belátom, és egy kicsit valahol tényleg
én is büszke vagyok, hogy james lehetett az elsők egyike
akit a fejlődés kerekei.. mégis, annyi éve velünk volt







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.