Schellenberg gróf a hetediken

A hintaszékben ül, nem ring előre-hátra, nem dől
a támlának, most körme alá sem gyűjti a lakkréteget.
Hetente kétszer takarítom ki a szobát, a szőnyegre
vigyázni kell, igazi perzsa, a ragasztó elengedte
az antik tapétát, ujjnyi szünet a tizenkilencedik
században, omladozó hazugság a mészvakolat, semmi több.
Bécsről mesél, nekem és önmagának, a forradalomról,
hogy halt meg Napóleon Kubában, jobb kezében whisky,
baljában maroknyi gondtalanság, néha rágyújt a pipára.
Mély sebek a franciaágyban, egy kihűlt hely idegenbe
tűnt, beszél Emmáról, hogy nem volt mindig egyedül,
csak a dohány és az a hülye rák... a biológia butaság.
Száz forintnyi apróval fizet, hónap végére üres a tárca
és üres az üveg, ittas, nem tudja, mit nem tud,
így se ismeretlen, se isten, csak ősz tincsei
és a múlt. Mi az hogy pigment, mi az hogy hiány?






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.