névtelen sokadik

Ha buszról leszállva egy nő odalép
széles karimájú, piros kalapban,
(utolsó busz, éjjel féltizenkettő
után tíz perccel, te épp kialvatlan.)
és tüzet fog kérni, arcát eltakarva,
de nem mondja nevét és nem is kérdi,
ha álmodban még kétszer elismétli,
nos ne ijedj meg. Bízz meg benne úgy is.

És ha ez a nő szembe jönne mégis,
Egy mocskos housepartin, teletömve.
Szemedbe se néz, sötét lesz az ég is.
Te, mint aki épp akkor lépett szögbe,
Mert nem gondolsz előre: „mi lesz hogyha?”
Tudd: ezért a nőért zsebből hulló fém-
pénz leszel mosógép dobjában kongva.
Ne lepődj meg akkor se. Bízz meg benne.

Bízz meg benne haver, vakon ha mondom.
E nő lehet majd kis majmaid anyja.
A kéz almát reszel vagy körtét hámoz,
részegen térsz meg, zsebeid kutatja.
Ha kedve lesz, ágyába akkor csábít,
sötétben keresed száddal bimbaját,
hisz’ gyermek vagy, karjában megremegni!
S milyen jól áll neki: festi a haját.

Bízz meg abban, aki játszani tanít.
Ha fázol, ő az ablakot beteszi.
Őszülő hajad párnájára hullik,
a fáradtság nyomta el, nem tetteti.
Kell ő a rendhez, hol szabályok vannak.
Ha majd a buszról leszállva odalép,
előbb neki gyújtsd meg, aztán magadnak,
de kérlek, soha ne kérdezd a nevét.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-17 16:50:53
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-17 16:50:53