Aszkéta szerelem




Almamag maradok, a búvár erosz had
Dagadjon, mégsem kapja meg az első
Mozdulat tűfokát!

*

A mi karunk mozdulatlan, akár egy kerubszárny,
Akár egy kárhozott.

*

Vigasztaló szava lehanyatlik, mint eltépett olvasó,
Vigyázz el ne ess!
Gesztusaidba költözök, így üzenek prófétát veled,

*

Idő több, vagy szélesebb sávon, inkább át,
nézd, az ima ott függ egy térdkalácson!

*

A húson minden harapás látszik,
De ki számolja, mit rajtad ejt az
Ezerszájú konok?




Ültetted magadnak, tisztán, mint
egy műtőasztal, és liliom szökött szádból,
hallom befedi az eget!

*

Szakálladba takaródzom, félek,
már engem is úgy gyűlöl, mint egy papot!

*

Fényt forognak agancsos fák ott a hegyen,
jaj, szédült bujdosásod csupa erosz és bóbita,
Hova mondjam, bálvány vagy, süket és jeltelen,
És a száraz déli verőben összébb szikkad
Minden csont, velő, míg az árnyék fél
Glóbusz-naggyá apad, na akkor ágál
Rost, enzim és test-való minden bája
És nincs föltámadás,
Mintha szárnyakat eresztene a szoba,
Emelne magasba, egymást így sose néztük,
Csak kegyetlenül egy irányba,
virrasztva várva az érkezőt.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-08-30 12:10:28
Utolsó módosítás ideje: 2010-08-30 12:10:28