Olyan magányos ez a

olyan magányos ez a tűzhely
mióta csak velem él
gázrózsa mellett megfeketedett
a kifutott tej
és mintha szaggatott karcain
repetázna a korcsolyaél

üres gyomrát megfekszi
a zománchibás piros tepszi,
két tenyerét felém nyújtja
az elektromos szikrától rettegő
görbeszájú sóstallér

üvegfedlap könyökén
körömnyi narancshéjhoz beszél
egy távoli babérfa levele
az nem érti, de szóba se állna vele
annyira lapos, annyira szánalmas szegény

olyan magányos ez a tűzhely.
mióta velem él,
csak üres köbmétereknek dünnyög
a tálca nélküli hűtőszekrény






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-09-14 08:31:24
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-14 08:31:24