Néha (jav)
Mindig újra kezdem a régit,
a félbehagyottat.
Letört ágaim venyigéit
még visszahajolt vad
suhancnyi hajtásnak álmodom.
Lombnak, hűs árnyéknak,
akkor is, ha nem az. Ráfogom.
S belehalok néha.
S mindig abbahagyom az újat,
mikor cinkosult vágy
üldöz s pajzs nélkül háborúztat.
Kegyes egy hazugság.
Már nem mar semmi szégyenérzet.
Bevallom, hogy...vagyok
még az, aki voltam. Észrevétlen.
S néha belehalok.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-09-17 18:58:20
Utolsó módosítás ideje: 2010-09-17 18:58:20
