Mi elvileg
Én arról beszélek inkább, mint te!
Vörös turogárok, néma barnák.
A boldog néha rám,
Mint néma esernyő,
Úgy látszott, hogy selyemhernyő,
Úgy játszott, hogy mafül velem,
Én meg bőszve mind lenyelem.
Gyehenna festék, tessék, ám díványod,
mit lehetne bajongva kesergő.
Rántott szívem, nem késő rút fellege,
vesztére törekszőt, üzemi nyár.
S üzeni új szót, reményt halva.
Betűkkel mondom, nem holnap, mint aludt tej,
halld a szívem, hogy medve, idétlen szépsége.
Meghidegült nézem hova mész,
könnycsepejtve várom már,
hogy sok legyek nekem.
Magamhoz érzelem fűz sem gyötrelem.
Rajongom engem, remektelen,
kérem magam, üljek mellém,
Lassan megfogom kezem,
s ajkaim örökcsókba forr velem.
Már vénülő kezemmel fogom meg a szemedet,
már vénülő számmal eszegetem mindened!
Nem hinyajda lássd a gonoszt!
Nyelvileg. Mi elvileg!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-10-26 06:51:21
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-26 06:51:21
