Esélye a Jónak

                                             1.

Mi kárt okoztam, nem tudom, de félek,
nagyobb az annál, mintsem sejthetem -,
elillan vélem úgy egy emberélet,
hogy én-voltomban volt érdemtelen.
Hihetném inkább, ocsmány volt a század,
amely az én testemmel rothad el,
de úgy kötődik hozzám a gyalázat,
hogy nem cserélnek össze senkivel.
Aki a bűnt addig gyakorolta:
méreggé vált a kenyér és a torta,
mely lelket-testet építhetne másnak -,
nem menekülhet önmaga elől,
mert minden sejtfal benne romba dől,
s a vészkijáratok is összezárnak.

                                           2.

Ki vagyok én, hogy nincs hozzám hasonló,
ki fennkölt kérdéseket feltehet
a "végtelenről", míg rádől a kunyhó,
kívülről nem jön semmi felelet -,
s a belső hangok hiábavalóak,
mert füle nincs rá, nem érzékeli:
egyetlenegy esélye van a Jónak,
hogy önmagában kedvét lelheti.
Az "egyértelmű" mindig mást jelent,
"jelentőset" vagy "jelentéktelent";
akinek látszom, én sem az vagyok már -,
mindig szembe jön velem az ének,
érte biztos jólétet cserélek:
hogy gazdagabb lehessek majd azoknál,

                                       3.

kik nem számolnak szívszorongva percet,.
Mert torkom marja cigarettafüst,
s apró vulkánok robbanása serceg:
lehullok majd, mint a tükör-ezüst,
s nem láthatja bennem magát a lélek,
testemet én magam földbe mártom,
hogy véget érjen itt egy emberélet,
e boldogokkal zsúfolt világon.
S a fürge percet megszólíthatom,
hogy érvényes-e még az oltalom:
zord bűneimtől megszabadulhatok,
nem gyötörnek késhegynyi keservek,
befejezni engedi a verset -,
s én néhány évvel tovább leszek halott.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kővirágok (Miskolc, 1999)
Kiadó: Felsőmagyarország
Feltöltés ideje: 2010-10-29 05:19:50
Utolsó módosítás ideje: 2010-10-29 05:19:50