Találkozás

(Benceversek)

Őszi délelőtt a parkban sétálgat,
Dúdol, az időt nézi meg-megáll.
Konyakillatú kabát, barna sál.
Elegáns cigiből szív még párat

Pasztell krétával rajzolt angyal arc,
Simogatáshoz puhult lágy kezek.
Mint ki messzi vidékről érkezett,
Ahol csak béke van és semmi harc

„Koronád ellopom, az ősz vagyok.”
Rikkantja a fiú, ahogy vadul
Rázza a fácskát. „Én vagyok az úr.”
Az utolsó is lehull, ő ragyog.

A harc hevében nem veszi észre
A levelet, mi épp szíve fölött
Akad meg: Napsárga és vérvörös.
„Szép ez a levél. Kár lenne érte.”

Szól ő, mintha csak zene szólna, dal.
Hozzá guggol, odaadja neki.
A gyerek nézi, lassan elveszi,
„Ugye te már nem vagy fiatal?”

„Egyáltalán nem vagyok. Öreg sem.”
Mosolyog az elegáns idegen.
„Meg ne fázz, erős a szél, hidegen
Fúj.” „Apa is öreg. Én nem öregszem.”

„Az jó.” Megsimítja, halkan nevet.
Mint telihold a csillagok között.
„Nagymami már meghalt. Felköltözött.
Te miért vagy itt?” „Ezt a levelet,

Akartam csak odaadni neked.
Megőrzöd míg találkozunk megint?”
„Hát persze.” S elrohan. Még visszaint:
„Köszönöm. Isten veled.” „És veled.”






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-02 13:00:53
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-02 13:00:53