mikor a hegyek...

Mikor elindultak a hegyek,
épp manikűröztettem; s üvöltöttem,
miért nem viszi ki már valaki a kutyákat -
s hogy jobb kiskörmöm sarkába
hogyan került
az a tűhegynyi piszok?

Mikor elindultak a hegyek,
s a falnak vágódtam,
furamód arra gondoltam,
miért nyittattam ki az ablakot?
Azok a hülye északi fénykígyók
annyira nem is érdekeltek.

Mikor elindultak a hegyek,
s arccal a padlónak,
valószerűtlenül kicsavarodott
karjaim fölött lebegtem,
elhűltem bámultam
keramit összecsomósodott ürülékét
keskeny, gyönyörű kézfejem helyén.

Mikor elindultak a hegyek,
újra hallottam azt az idegesítő kattogást,
amit tegnap,
ahogy a reggeli postából
szokás szerint kihajítottam
anyámék karácsonyi meghívóját -
ablak alatt a kertész
metszegette a rózsatöveket -

Mikor elindultak a hegyek,
az idei utolsó elmaradt rózsára gondoltam,
ahogy földes kezeivel felém nyújtja,
s én összehúzott szemöldökkel elfordulok.
És hogy nem láttam, ekkor se érdekelt tekintete -
még a szeme színét
se tudom.

Mikor elindultak a hegyek,
azon töprengtem, talán a tavalyi karácsony
még megmenthetett volna.
És hogy a rózsa illata –
igen, a rózsa illata, még sose szagoltam,
milyen?

Mikor elindultak a hegyek,
utoljára úgy hallottam,
valaki dajkám hangján dúdolna
egy réges-régi dallamot






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2010-11-24 16:03:38
Utolsó módosítás ideje: 2010-11-24 16:03:38