Gonosz szerelmesek
Nyaralni mentünk vonattal Foktőre, ez a vonat nem is jár már, - nem is baj. Négyen mentünk, én, a Gyula, meg egy szerelmes pár. Ültünk a vonaton egymással szemben, én ültem a Gyula mellett, szemben ült velünk a szerelmes pár. Úgy ültem ott, mint hogyha szomjan akarnék halni, és szemben velem meg pacsálják a vizet. Irígy kutya voltam, és azon gondolkodtam, hogy bizony, ez a barátom, akit engedett magához közel ez a lány, akihez nem is olyan rég én is közeledtem, de persze kosár,és ő viszont, viszonzást kapott tőle. Szóval, ültünk a vonaton, ők a szerelmesek, és ült velük szemben két selejt, amit egy tök hülye nő rendezett így, ember nem tudhatja, minek az alapján. De neki lett igaza. Utazott ott két szerelemre méltó, és két méltatlan. Legszívesebben kidobtam volna mindkettőt a vonatból irigységemben, szeretetéhségemben. Vagy én ugrottam volna ki a vonatból,
de nem, valahogy ezek helyett, a szituáció bohócot avanzsált elő belőlünk Gyulával, aki ugyanezt érezte,- éreztem , (figyeljétek meg, hogy előbb-utóbb bekerül a magyar helyesírás szabályzatba a smajliface.) Sőt, még a szerelmesek is pontosan tudták ezt, még jobban élvezték is a sado-mazót. Szóval még szórakoztattuk is őket, a gonosz szerelmeseket. A lány még meg is jegyezte egy jól sikerült viccem után, hogy ő úgy örül, hogy én is velük vagyok, ezen is nevettünk, bár azt mondtam magamban, anyád. És azóta is, hányszor kerültem ilyen szituációba! Rájöttem, hogy az erős igen, az a gyengébbik nem.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2010-12-18 14:05:48
Utolsó módosítás ideje: 2010-12-18 14:05:48
