Barát

Az ember végül maga marad.
Ahogy a kavics. Kedvére kerek.
Színe szeplőtlen. Fonákja fonnyadt.
Ahogy a kavics. Szemén szedett.

Hámlik a lágy idő az emberről.
A kavicsról foszlanak a vizek.
Ahogy a kavics. Úgy az ember.
Óborok szüretén szedett.

Száraz nedvek járják az embert.
A kavicsot szürke váladék.
Megszökik mégis. Illan az Íz.
És íz nélkül illan az Egy.

A kavicsból kel ki az ember.
Majd kavicsot rak. Szaporodik.
Gondja a gomba. És más bajok.
Élve erjed. Szagosodik.

Kettő lesz végül minden.
Ahogy az ember. Meg a kavics.
Zamata semminek nincsen.
A jó borok palackja hamis.

A kavics végre maga marad.
Ahogy az ember. Lapos ovális.
Bőre taszít. Húsa tapad.
Ahogy az ember. Válik és ragad.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-01-12 18:49:22
Utolsó módosítás ideje: 2011-01-12 18:49:22