Mondóka

I.
aki elment
két világ közt mozog
teste árnyék
testét elhagyta
valahol északon
jéghegyek közt vacog
egy térben / ahol elefánt-
agyar fogasok / tartják mozdulatlan
a percet és félelem-dűnék mögé
rejtezik minden állat.

aki elment formákat keres
ajtók mögött zsibongó vágynak
a sötét ma kék
a sötét ma eres
a sötét mélyén / ma ropogó ágyak
és szűkül a tér és szűkül a keret:
lobogó szobák / acéllá válnak
aki elment síkok közt keres
de nincs egyéb / pár vacogó állat
és sík és pontok és
pár egyenes / és néhány
bezúzott álarc - - -

ajtók nyílnak tágra
belépek. a semmi szélein az ég
pirosló korlát:
látom állványait az egésznek.
testem
csak árnyék
csak gondolat-
hordágy -


II.

a városban ragadtam. taps
a trafalgar square-en / az ég
szürke és kék. hőt ontó lámpák
szűrik át vérem / egy sör arcához emel. vaku
villan kék alkonyatban
a trafalgar square-en egy bohóc és
alkonyat van.

kémények figyelik az ég
kékjét / itt ragadtam.
már itt ülök
végképp. kongó hordók
szólítnak magukhoz.
bánt a magány – tapadok
forró vakukhoz.

mindig itt vagyok.
a nappal már egyre gyérebb
a fény játékot felejt a falon.
repülők nyoma égbe
mart véreb – a város
folyó mellé hányt halom.
ajtói csukódnak / nappalnyi térnek.

a város vak
taglózott barom –
az éjszaka kezei a trafalgar square-en
nők felé nyúlnak. éles
hangok szúrják az éjjelt

mindig itt vagyok.
london
feltorlódik a fényben
a tereken amorf
tömeg sodródik
dadog. sötétig vonzanak
különös ércek.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Korunk, 2004 jan
Kötetben: Korunk 2004 jan