Mors mortis

Én láttam anyámat összecsuklani
s heverni a földön meztelen.
Karjaimban hörgött még utolsót
és nézett sokáig tisztán, hidegen... Kihűlt
míg íriszét a szálló por belepte.
Felöltöztettem színesen, ahogy szerette.
Csak a szemét lefogni voltam képtelen...

És láttam létből kihullni jóbarátot.
Sikoltozott, míg érte jött a vég.
Sikoltozott hosszú napokon át, míg
már csak torka volt, fogak koszorúzta torka
és arca sárga lett, embertelen...
Én megcsókoltam azt a rák-ette, sárga arcot.
Bőre merev volt, üres és idegen...

És láttam csecsemőt csempére fagyva.
Vérbe, s ürülékbe görbült a teste
és a szeme neki is nyitva volt...
Ujjai az égre nyúltak esdve, talán
az anyja forró, gyilkos kezét kereste.
Dermedt ajkán az utolsó mosolyt, kövér
smaragdszín döglégy épp beköpte...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, -)
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2011-03-01 15:10:03
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-01 15:10:03