Bal váll (1.)
Szeplős bal válláért
vagyok úgy oda,
olyan az illata, mint az óceáné,
az íze, mint az érett szilva,
szeretkezés után
pedig inkább mandula, kicsit sós,
mint a könnyé.
Ha jön, lábujjhegyre állok,
hogy felérjek csókjáért,
ő átnyalábol engemet,
mint gazda a fákról
lenyesett gallyakat,
próbál összetartani,
legalább magammal,
legalább az ágyamig.
Szeplős bal válláért
vagyok úgy oda,
próbálok boldogulni
a kis résszel az egészből;
szeplői között látom az
összes csillagképet és
halványan az Orion ködöt.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-03-10 13:18:18
Utolsó módosítás ideje: 2011-03-10 13:18:18
