Mátrix


csak állt ott a túloldalon
a forgalom részévé vált
mint villogó sárga a percnek
vállán csorbaszárnyú lepkék
vallottak ártatlan bűnöket
hímport kavart köztük a szél
az égen parókás ítészek
hivatalból kalapáltak csendet
rend lett.
jelek és betűk zuhogtak
a teremtés kétdimenziós csatornáján
kegyetlen offenzívát indítván ezzel
lelkem evolúciós harcterén

elkéstem
bár magam elé tartott tenyerem
ragyogó fénye elvakította
az ellenség tüzéreit
a szárnyas törpék feromonjait
nem sikerült hatástalanítanom
csak állt ott a túloldalon
amikor az utolsó másodperc
váratlanul lesújtván elkaszálta
a megtört szalmaszálat
amit az út közepére
materializált évekig edzett
acélnál is erősebb hitem







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-06-20 08:54:46
Utolsó módosítás ideje: 2011-06-20 08:54:46