leszakít engem egy virág

és parlagi leszek
mint egy galamb
elvadult postagalambok utóda
szárnyam alatt
felújított utak beszakadnak
annyira eleven vagyok
mint egy angol focicsapat
annyira holt
többet szeretnék tudni
a nagy strukturált szövegkorpuszokról
kisebbségi kontextusom van

eklamp!
szia!
sokkal többet szeretnék tudni igenis
a protézis apoteózisáról
és az éhség kiszédül az iskolapadból
az éj-szakács ropogósra süti
az éjszakát
apró tézis a protézis
éjszakára vedd ki
és tedd a szövegpohárba
kiürült a szátok a szó-tok

műfoggal
s 10 műkörömmel
ragaszkodtok az éjszakához
ah! mein gott!
legott tüzet fogott a fagott
az éjszaka képein általában
a sötétség látható
s csak kontraszthatás a lángolás
gyűlölködés emlékezés nélkül
és sírnak a sírkövesek
és riasztják a henteseket

tüzet ettem
s a felgyújtott lánnyal üzekedtem
ne románozz
nouveau roman
fogkefém nyelére támaszkodva mondom:
a kikapcsolt rendőröket
jelzőlámpák irányítják bizony
a döblingi kamarakórus énekel
az ártéri fák tövében
román és ukrán műanyag flakon-ikonok
a szabályozott tisza tiszta hozadéka

túl túl
az ibolyán messze túl
nincs semmi
technikai perfekció minden
azonnal zenévé változnak a hangok
kopassz énekesnő!
idős háromszéki adatközlő mondja:
a fájdalmat nem kell
az emberbe beütni
mert az benne van úgyis
leszakít engem egy virág

megszagol eldob s ő tovább virul









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Magyar Napló, 2011/5.
Feltöltés ideje: 2011-07-02 11:06:09
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-02 11:06:09