Előhang
Megyünk egy sötét ligetbe
gyilkolni egymást.
S ha eddig sokan voltunk is
barátaim,
ezután már csak elegen leszünk.
Most úgy zuhognak a betiltott igék
mindenfelől, mint dumdum golyók
a nyári táborokban,
s az ég mint szürke tégla lóg
gyermekarc felett.
A megszentelt fák között kis rét.
Nyelvemet oltárhoz szögezik, s még
van egy-két tervük.
Nyelvem, hazám.
Nem (ezért) akartam meghalni.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2011-07-29 13:35:23
Utolsó módosítás ideje: 2011-07-29 13:35:23
