A falak növekedése

ez a néhány fickó most a legszemtelenebb játékba kezd:
miközben sétálsz, szorosan egymás mellé állnak,
utadat állják, s közben azt mondják
- lásd, még az ajkuk is együtt mozog -
hogy ők a fal, amin most át kell törnöd
próbálod persze kikerülni őket, de lehetetlen:
olyan ügyesen és összehangoltan mozognak,
hogy ismét csak utadat állják
egy hirtelen jött ötlettől vezérelve
- vagy csak tehetetlenségből -
végül magad is melléjük állsz, szorosan a legszélső vállához préseled magad,
s így szólsz: - mi vagyunk tehát a fal
a fickók értetlenül néznek össze, majd bólintanak,
s megismétlik a mondatot
álltok hát, teljes egyetértésben, s vártok valami érkezőre





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-11-09 15:26:35
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-09 15:26:35