Anima

Nem csak az est kapuján kilépő árnyak,
a hegedű, mely őrzi a sírást,
kölyök-szelek, kik megrabolják az illatokat,
Óorosz ikonok mosolya mélyén
a kimondhatatlan élet,
nem csak a koponyát felnyitó obszidián kés,
egy nő is hív...
Ma éjjel gyertyaláng bolyong,
szobámba vissza-visszatér,
az erdőn vadkan-arccal jár a szél,
és súgja: erre mentek el sorra a vének;
erre vitték el szívükben a tudást,
szemükben a fény forrásait.
De... nem csak a vének;
holt hajók a tengerek mélyén,
hajnalban lobogó óceán-ég,
szomorú ligetek, csönd tavai,
nem csak az est kapuján kilépő árnyak,
egy nő is hív maga után ...





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kövek énekelnek (Szekszárd, 1998)
Kiadó: Magánkiadás
Feltöltés ideje: 2011-11-23 23:46:01
Utolsó módosítás ideje: 2011-11-23 23:46:01