Majdnem
Uram, én fohászkodom a majdnemekért –
minden határok széliért fohászkodom –
nem hittem régen, hogy ide jutok –
most mégis kérek, hogy majdnem élni tudjak.
Egészen kéne, minek része is tönkretesz,
de nincsen más utam, mint kitölteni
azt az űrt, mit idelöktél – lehettem volna
bizisten akármi. Tűzijátékot szántam
fejemnek naponta belülről, tán te is.
Dosztojevszkij nekem könnyű levezetés,
rohamai apró idegjátékok; József Attila
gyönge mellébeszéd – várhattam volna –
nem várok! Ezek a kamaszkor-majdnemek
oly sok menekülhetnék volt mind – már
nincsenek. Kisült vezetékek, fáradt huzalok
egy hajdanvolt ház vaksötétjében álmodnak
színről, szerelőről, mert se teremtő, se költő.
Meddig a közép, hol a határ; élesztő majdnemek?
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2012-04-23 23:30:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-04-23 23:30:34
