FÚGA ( A.D. 2012)

Ülünk a pesti teraszon,
hovatovább lelkek,
fövenyre kicsapott, csatakos törmelék,
buckák, amelyekben bármi
élet gyökeret verhet,
tengeri kömény, só-
Virág szól, ha
veszítenéd érzékeid, utoljára
mit hagynál, és újra
csak az illatok,
arc- és emberfeletti
hegy, orr,
a gúnyolt, az aránytalan,
az esendő, a fenséges,
Cyrano plátói egetverője,
kisded és aggastyán riad
újra meg újra így,
bőr anyatej-párlata, savó,
itt és most éppen
kváderkövek kovaszaga,
lebombázott és fölépített hidak
kutyahúggyal, Duna-párával,
a feromon dezodorok,
az ittas beszédek
áporodott, ecetes mannája,
elmosódó dekkfoszlányai
feledtetik magunk
elől is félelmeink
édes-savanyú szagát, az urbanizált
csillók már vajmi keveset sejtenek?
inkább tompítanak, rejtenek,
többnyire a szőr,
s hogy csak a hiányérzet, a bírvágy izolál,
analizál, szellemesen szellentve egyet-egyet, sebaj,
tanulni tanulunk, s egyszeregyet,
diktátorok és rabszolgák,
jól borotvált, egyre ostobább
népképviseleti arckifejezés,
laborfertőtlenítés,
thymusból thymol,
képzőt változtatva szakértsünk,
meg- helyett hozzá-
ezt-azt-amazt, fölöttébb tárgyiasan
formáljunk véleményt, csak egy
képző, csak még egy
szag-tanfolyam, világot lássunk-láttassunk
kondicionált feltételek között, minek
szőrös mellbe dörgölni kakukkfüvet,
ha itt a lombikba fojtott kvintesszencia,
magasfényű emberbőr-poggyász,
fogjuk és
kapjuk meg és
fel és vissza,
válasszunk:
el, majd mossunk:
össze, tarkát a fehérrel, sose
veszítsünk, sose
engedjünk,
sose szívjunk
se sorsot, se illatot,
csak bámuljunk
odafordított orca helyett
előnyös profillal,
bevizsgált minősítés cédulájával
palackon és rakjuk vitrinbe,
miután titokban elszopogattuk, hagyjuk ott
szerényen és jól láthatóan,
szenteskedő, terméketlen kurvák,
fojtsuk le és meg és
feledtessük,
hogy a dolgoknak szaga van,
hol őszinte, hol árulkodó,
lélegezzünk sterilen,
gázkamrázzunk-kemózzunk-légkondícionáljunk,
fingjunk diszkréten köhincselve
a feloldozásra, mely nem ismer
se kérdést, se megoldást,
csak szagol,
kérdezzünk és oldjunk meg
mindent jól látszólag,
s akkor. Kiengedve-beszívva
itt lenni nem kell már
se száj – se orr, ormótlan
függelékek eredője se,
csak a csetelés örök humánumról, meghatódni
ki is, kin is? magunk, amint ki-tűnő,
akárha szenvelgő versíró alkalom,
s mint leginkább, létige- s birtokviszony-hirdetésre,
ó, te gondolattalan gondtalan, replikáció,
te egyetlen áldott, igaz drót,
két végeden a nagy,
a büdös akármivel, ám
leföldelt, ám
biztosított,
ellenőrzött és egyeztetett
téttelen fedezetek és
profi tranzakciók és
jól minősített kapcsolatok
embertelen holnap is. Mint minden reggel,
lugasban remegő csillókkal
két kávé közt versben füstölögve akár,
utolsó pillanatban is mélyre szívom
és magasba engedem szelíden
holtak felparázsló, sprőd ágainak szuharillatát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-03 10:30:33
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-03 20:25:32