Az átmenet távlatai

Az elrugaszkodás után már minden belátható,
a megannyi részlet végérvényesen,
felkarcolva messzi földre, messzi égre.
Kidomborítva mindazt, mi addig
érlelő homályból várakozva nézte,
hogyan válsz te is felkészületlenné.
Betagozódva majd egy zeniten túli,
nem várt konstellációba,
csendben pattogzik alá minden,
ami birtokolható.
(A számíthatatlan pályaívek
tájékozódási pontja
nem a relatív depresszió.)
Egy valódi horizonton,
nincs fiktív szembenállás,
az élhető fényrendben
kimondott helytálló számadás
az igazi szabály.
A kozmosz ritmusképletében,
kicsiny szünetjel a bolygóközi anyag,
magadat kiállva láthatod,
mi tőled továbbhalad.
Hiszen tudhatnád,
nem együttállásig kering,
hanem az átfedésen túl is,
nemcsak régi óraszerkezet:
az értés kulcsára váró,
közös átjáró.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-05-09 11:17:34
Utolsó módosítás ideje: 2012-05-09 11:28:18