Szótő-csemeték: kutya, ösztön


Mennyi eldugott, kék szótő kerül elő a liánok alól!
Narancshéj és zsírkréta. A kutya ássa ki.
Makulátlan, de marginális pillanatok,
egyberagadt szárnyak. A parkban penészes tábla:
Orális ABC. A nyírfa kérgére rajzszegezve.
A betűk elmosódottak, mint a padba karcolt KATI.
Bennem viszont makulátlan a farkasétvágy,
így az originál passzus hidegen  hagy.
Találok egy-két diót.
Tűhegyes életek bújnak át
az idő szövetén. Rezervált sorsok.
Tűhegyes ceruzáim mire mentem veletek?
Használnám az idegdúcban föllelt főneveket:
ösztön és szembogár - fotocella. De remeg a kezem.
Magába szívja az időt a várakozás.
Szivacsként működik a fantázia. Felissza a gondolatokat.
És milyen pökhendi násznagy a tenger!
Nem engedte, hogy megfürödjek az esküvőmön.
Sűrű oltófolyadék folyik az égből, klarinétra gyújt
egy hajléktalan komponista. Magába injekciózza a sötétet.
Bosszantás éve volt a tavalyi. De végül egymásba forrtunk.
Egy agyonszívott szóvég billent le a szószékről:
panasz. Alszunk, suttogta az ősz és a tavasz.
Ez egy Amőba Záróakkordja, szisszent fel a muzsikus.
Hajnal kettőkor azután végre ránk talált
Donna Macedónia, az impresszárió
és felírta a telefonszámainkat.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2012-06-21 13:18:38
Utolsó módosítás ideje: 2012-06-21 13:18:38