Bentlakásos csatatér

a háború már véget ért legalábbis
az ápolók folyton ezt hajtogatják
de a tábornok – mert már mindenki csak így hívja –
egy szót sem hisz el ebből
így aztán meg sem lepődik mikor este a konyhába
szökve pár centis ellenséges katonákat talál a
cukortartóban rejtőzni – piszkos hálóköntösének zsebébe
csúsztatja a fickókat később kerít majd nekik egy
gyógyszeres dobozt amiben az ágy alatt tarthatja őket

kivéreznek a felhők ahogy magasra kapaszkodik a nap s
papucsok csoszogásával telik meg a ház – a tolókocsik kereke
alatt nyöszörög a parketta – elgurult pirulákat lopkodnak
maguknak az egerek – miniatűr repülők érkeznek hogy kockacukrokat
bombázzanak a teásbögrékbe – a tábornok egy ideje már nem
heverészik a diófa alatt és senkit sem traktál puskafüstös
történeteivel – helyette bezárkózik szobájába hogy katonai titkokat
húzzon ki újdonsült foglyaiból – olykor a csomós tejbegrízbe
fojtogatja őket máskor körömcsipeszt kér az ápolóktól és
kezdetét veszi az igazi kínzás – a katonák
ismeretlen nyelven könyörögnek kegyelemért

este
az ápolók ujjai kiszorítják a habot a szivacsból
a háború már véget ért (folyton csak ezt hajtogatják)
de a tábornok már meg sem hallja szavaikat hátradől
a kádban s fél szemmel a fürdővízből kibukkanó ellenséges periszkópokat keres
olykor persze magyarázkodnia kell a lepedőjén talált apró vörös foltok miatt
miszerint beszakadt a körme majd arra hivatkozva hogy vízhólyag nőtt a
lábán még egy tűt is kér lefekvés előtt

tücsök-ciripelés reszket – a telihold ma kíváncsi hályogos szem
a kerti diófa árnyékot vet amiben ellenséges ügynökök rejtőznek
ott ülnek a denevérek hátán máskor kapszulákba zárkóznak amit ha lenyelsz átveszik az
irányítást gondolataid felett
„ne butáskodjon, a gyógyszert be kell venni lefekvés előtt – ez a szabály” – elgurult
gránátokat lopkodnak maguknak az egerek – a szobákból kihessentett fények a
csillagokba költöznek majd odalenn megkezdődik az ápolók esti pókerjátszmája (a győztes
a konyhába szökve megint a reggeli teába pisálhat)
a padláson csöpp lányok ülnek teli sírják egymás vállát fényképeket szorongatva
folyton levelet várnak – a tábornokot pedig meglepi eddigi legszebb álma
apró helikopter ereszkedik alá és kitüntetést tűz szívére
amitől az kétszer olyan sebesen kezd dobogni

akár a géppuskatűz akár a géppuskatűz

a ketyegője mondta be az unalmast – ásít reggel az egyik ápoló
s hamarosan érkezik a kocsi ami messzire szállítja a testet
vén bolond – köpnek amikor felfedezik az ágy alatt a gyógyszeres dobozt
teli a kitépett lábaikon hentergő csótányokkal – megy ez is a kukába
aztán kiültetnek mindenkit az udvarra – kortyolják sárga teáikat miközben
lábaiknál aprócska békemenet indul s elhordja alóluk a diófa árnyékát





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-09 15:23:42
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-09 15:23:42