Péter Béla : bicska daxli (részlet)



 
2856 szerző 40067 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Demény Péter
  Egy fehér papírlap
Új maradandokkok

Francesco de Orellana: én oda fel nem megyek
Molnár Attila: Tibitebitangó (jav.)
Tamási József: jelolvasás
Francesco de Orellana: két lábbal ülök a szélén (áramvonalasított verzió)
Karaffa Gyula: Korán
Tamási József: error
Bátai Tibor: egy-ügyű sorok [három tételben ugyanarról]
Türjei Zoltán: Bőrön belül
Ur Attila: Szekér
Szakállas Zsolt: Vadhajtás
FRISS FÓRUMOK

Zima István 13 napja
Ötvös Németh Edit 14 napja
Metz Olga Sára 14 napja
DOKK_FAQ 14 napja
Mórotz Krisztina 14 napja
Nagyító 14 napja
Veres Mária 14 napja
Bak Rita 14 napja
Ur Attila 14 napja
Farkas György 14 napja
Konta Ildikó 14 napja
Tamási József 14 napja
Szilasi Katalin 14 napja
Szakállas Zsolt 15 napja
Bátai Tibor 15 napja
Kránicz Szilvia 15 napja
Türjei Zoltán 15 napja
Skaliczki Péter Nimród 15 napja
Pataki Lili 15 napja
Pintér Ferenc 15 napja
FRISS NAPLÓK

 A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 14 napja
Hetedíziglen 14 napja
Macska 14 napja
ELKÉPZELHETŐ 15 napja
Etzel Mark Bartfelder 15 napja
Metz-Művek 15 napja
négysorosok 15 napja
Minimal Planet 16 napja
az univerzum szélén 19 napja
Játék backstage 20 napja
Vezsenyi Ildikó Naplója 20 napja
Vendég 23 napja
útinapló 23 napja
Ötvös Németh Edit naplója 24 napja
Conquistadores 24 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK

Péter Béla
bicska daxli (részlet)

a kivert kutya dala

azt tudom, hogy mi a semmi,
ehhez minden eb konyít.
mit tehetsz, ha nincs mit enni,
kivert kutya, mind vonyít.

a te bundád már kifeslett,
amit hallasz, nem zene.
a kis uszkár, jaj de fess lett!
a horda, már nemzene.

nincs mit tenni, menni, menni,
szégyen bár, de mind koldul.
így vagy úgy, de meg kell lenni,
és győzni, mert itt csata dúl!

hol a gazda, mond merre él?
vezess hozzá, te zord hold!
nagy hideg van, és nincs fedél,
az álom,  kereket old.

a rühes kutya dala

vakargatom szutykos irhám,
vérszívóktól viszketek.
a bundámat úgy lenyírnám
így múlnak, napok hetek.

bolhák járják rőt szőrömet,
kullancs fúr át bőrömön
szétroppantok még egy követ
vért buggyant fel a köröm

beúszom én a tiszába
fuldokolnak a férgek.
most jó lenne  már a szájba
ennivaló! óh, egek!

a horda dala

minden este, forr a dalom,
énekelni, még szabad.
kivert ebnek társ a dalom,
isten nem ad!- avagy ad?

mindig lopni, sosincs megállj.
a létünk nem legális,
állj a sorba, jó taggá válj,
könnyebb lesz a halál is.

éjjel nappal az eb remél
még ha tört is a borda.
félholtan is, ha nagyon fél
megvédi őt a horda.

minden este, forr a dalom,
énekelni, még szabad.
kivert ebnek társ a dalom
isten nem ad!- avagy ad?

a csilli-villi öleb dala

jó az ember, becsben állok,
szeretete testmeleg,
rossz életre nem talál ok,
félelmem, csak szendereg

fénylő bundám  jól ondolált
mellényemnek ára nagy!
az  ajándék ha rád talált:
a családnak tagja vagy!

a villában kényeztetve
éldegél a luxus-eb.
nem ér hozzá a más tetve,
szemfénye is fényesebb.

kint az utcán rokon vakog,
ápolatlan és csak sír.
mit tehetek, ha ő vacog?
kóbor ebre nem vár sír.

a gyepmester dala

hurkolt nyakú, rusnya állat,
te förtelmes, férges eb,
a jutalék már nem várat
fogdában az „édes” eb!

a kocsmáros hajlong szépen,
zsebében a kutyabér,
a gyepmester ül a széken,
a ruháján kutyavér.

mi más járna a csavargó
kóbor ebnek?- altató!
ám a rab eb mind acsargó,
teli hold a hallgató

a szökevény dala

gyűjtő tábor, vagy eb fegyház
jajdul, a  kutyasereg
bömböl, ordít, s  a szökőláz
már tombolva sistereg

körbe, körbe,  utat kutat,
szabadulni ma muszáj!
minden eb már holdra ugat,
korgó gyomor, éhes száj.

vonyít a nép, s éppen akkor
egy vizsla  kitörne már,
útjában egy villanypásztor,
szabadul, megrázza bár.

átrohan a téli éjjen
hátra hagyva a tábor.
szabad eb lét, végre éljen,
s jöhetne már az ámor.

háromlábú kutya dala

jó figura, de  nem bábú,
akit a tél is kint ér.
látható, hogy háromlábú,
hurkolná már a sintér.

ritkán eszik, sosem koldul,
a dongája csenevész.
nem fut el, ha háború dúl,
ilyenkor is cselre kész.

vert seregnek utat mutat.
gyomra korog, ha étlen,
szimatolva kaját kutat,
s megtalálja nem kétlem.

évek óta erre teper
ismer  bárkit, ha meglát.
nagy  galibát sosem kever,
jelöl falat, jelöl fát.

télen nyáron, járja útját,
szerény kicsi a színtér.
fent védik a sánta kutyát,
kergetheti,  hét sintér!

a vakvezető kutya dala

„bezzeg-kutya”, nézd, hogy kavar!
a gazdája mit se lát,
terelgeti, húzza hamar,
lábhoz nyomja oldalát.

a fejében sok útvonal,
mindenhonnan hazaér.
nem kell neki az út-fonal,
térképet meg sose kér.

amit ő tud, jó állást ér,
jó ellátást garantál.
a gazdája sok étket mér
tele van a kutyatál.
.
(kóbor eb csak álmában lát
ilyen pazar lakomát.
nyála csurran,  csontot vizslat,
s nem talál , max, egy komát.)

vakvezető csoda kutya
kandalló mellé hever.
almában a retye-rutya:
fejéből mindent  kiver

kutyapályát

minden kutya nagyon bátor,
hogyne fájna,  ha harap.
őrzi nyáját minta pásztor.
húzza láncát, mint  a rab.

fenyegeti sintérhurok,
nyakán túl rövid a lánc.
nem védi őt holmi burok,
vágya már egy jó vihánc.

szeretetre nagy az éhe,
még ha jut is  vacsora.
aztán hogy már telt a méhe,
ugat hat eb víg sora.

ha nincs lakásod jó budán,
gazdára lelsz  vidéken.
fuss keressed, ne nézz bután,
írva  van ez az égben.

a halál szele

retves fogság. mámor- vágta.
hátra hagyva a tolonc.
bár a lábát még  megvágta,
már legyőzve a kolonc.

milyen jó, hogy ágrólszakadt,
a szabadság  az étel!
harapni más most nem akadt,
elfekvő csont  kivétel.

lehet szabad, vagy üldözött,
a lelke folyton csak hűl.
bűnökért, bár feloldozott
az úr, a láb menekül.

pedig csábit lacikonyha,
és száz mást fog a szimat,
de hát ez oly illékony, ha
a„félsz”szállja meg  inad.

éjj. eb oson a téren át.
nincs meg sehol a tálja,
szemét között keres kaját,
s talál,  istennek hála .

jeges minden már a parton.
az eszelős szél süvít.
kutya fekszik, rajta karton,
élő vagy holt, majd vonyít?

reggel végre már észhez tért,
bár  imbolyog és szédül.
leül, és lenyal minden vért,
s nyál gyógyítja meg végül.

az elaltatás dala

kutya életbe, ha becsap
a mennykő, mert az  égi
parancsnok int és  lecsap.
lehetsz mostjött, vagy régi

mert hát itt is van helyhiány.
a pecér,már cetlit tűz,
ahonnan majd mindent kihány
s e rút életből kiűz


lehetsz nett,  vagy merő ótvar
csupa kecs, vagy ronda
a sintér jön, megy, csak kavar.
széttépné már egy horda!

(nagy szerencséje volt múltkor
részegen feküdt,  mint holt.
a horda rátalált  akkor,
de végül eliszkolt)

és bár megúszta , úgy hitte
feldogozott fehérje
lesz minden eb és  vitte
hordta hogy jól megérje







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-23 14:10:44
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-24 09:29:53


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2026-03-30 15:49 ŐK
2025-06-02 18:30 Jók
2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2026-06-11 18:12   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 18:10   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2026-06-11 18:01   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 17:43       ÚJ bírálandokk-VERS: Kási Ferenc/ Francesco Padló
2026-06-11 15:54   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:38   új fórumbejegyzés: Metz Olga Sára
2026-06-11 15:36   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:30   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit
2026-06-11 15:26   új fórumbejegyzés: Zima István
2026-06-11 15:18   új fórumbejegyzés: Ötvös Németh Edit