búzaszál, galamb, férgek

száraz gyökeret hajtott csókunk.
a rohadó krumpli csírája ilyen. elmetszem..
fiúmból virág is lehetne.. de dögvarjú ciripel.
féltem hogy megkövesedett görcseinket
eltöri a ránk zuhanó sötétség. nem mertem
nem lányokat odaképzelni. apám csinálhatta így.                                  

nincs önsajnálat, nincs csámcsogás – mondta
imára kulcsoltuk ökleinket és fogaim közé szorítottam
a köztünk feszülő csendet.

anyám abortuszról mesélt. magaménak éreztem az állapotot.
a rohadó krumpli csírája és húgaim félrefésült haja ilyen.
örültem, ha másoknak fáj az élet.. reményt adott.

mezőbe bújtunk szeretni. fiúmból virág csírázik.
néha felreppent egy-egy galamb, férgekkel a szájukban:  
arra gondoltam, hogy most ’halhatott’ meg anyám
felemésztette az önkéntes fájdalom és elrepült. megőrültem - mondta
de én - szomorú lennék, ha csak örömnek szült volna az anyám -.
egyszer összegörnyedve találtam a konyhában
az ablak törött, a csirkehús érintetlen, egyik melle kilóg
finom illat lebeg, semerre nem száll.                                                                    

az első együttlétekkor némán remegek, a perverzió
összeköt a múltammal, eszembe jut a hintaszék,
mintha azt hajtanám, mintha a kifolyt leves illatát szagolnám.
nehezen találom a fogást az embereken, szeretek alámenni
a természetnek. és legmélyebben zakatoló idegeimmel sem
érzem pontosan, hogy a jelen szétfolyik az imára kulcsolt öklök közül          
vagy szilánkosra törve hever az ablak alatt.

2

búzaszálak között verdesett. férgek harapták begyét.
végighúztam kezem a csapdosón és elengedtem madáranyám.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: -, -
Kötetben: - (-, - )
Kiadó: -
Feltöltés ideje: 2014-05-30 11:44:02
Utolsó módosítás ideje: 2014-05-30 11:44:02