Csáki Róbert kórtan

úgy
nézel
rám,
mint
akit
         ma
elfelejtenek.

mindennek
hátat
fordítva
közelítek
feléd.

először
         csak
         rettegek,
majd
elég
félni
is,
de
soha
nem
ijeszt
meg
         jelenléted.

arcaidon
berendezkedik
a magány,
         minden
falra
felakasztja
súlyos
tükreit.

elhelyezi
szekrényeit,
         polcait,
beköltözik
a legsötétebb
zugaidba
is,

és a legeldugottabb
sarokba
áll.

ahonnan
biztosan
nem
szabadulhat
ki
a távolban
szűkülő tekintet.

áttetsző
         maszk
az álarcok
         mögött,
így
         érzed
biztonságban
magad.

takarásban,
önmagad
felé
közelítve.

az átvérzett
kötések
alatt
olyan
sebek
lüktetnek,
melyek
csak
         a falakon
túl
gyógyulnak,
ahol
a még
ki
nem
csordult
         könnycsepp
egyensúlyozik
szemed
sarkában.

de
földet
soha
nem
ér.








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-14 21:18:18
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-14 21:18:18