Harminckilenc kiló
harminckilenc kiló
ez volt az ambuláns lapra írva
nem is éreztem
ahogy vittük le a hegyről
ott találtuk egy kunyhóban a dzsuvában
rongyokkal letakarva
egy ágybetéten feküdt öntudatlanul
már azt hittem halott
a pulzusa gyors volt és alig tapintható
a párja meg azt mondta
hogy csak nem bír felállni
nincs semmi baja
hányingerrel küszködtem
olyan büdös volt
és mindenhol szemét és ürülék és legyek
meg rohadt meleg
míg telefonáltam arra gondoltam
tíz év alatt hányszor láthattam józanul
az arca puffadt volt és szürke
a szeme kék és fakó
mintha olajban úszna
meghallottuk a kocsit a toronynál
csak odáig kéne elvinni
a tüskék marasztaltak volna
ahogy másztunk a benőtt ösvényen
mi van kérdezték a mentősök
Rivó és pia mondtam
és odaadtam a gyógyszeres üveget
visszamentem az irodámba
dühös voltam és még mindig éreztem a kunyhó bűzét
ahogy később mentem át a parkon összefutottunk
leléptél kérdezem
dehogy kiengedtek mondta és mutatta papírjait
harminckilenc kiló ez volt ráírva
és a többi meg a szokásos rizsa
de csak ez maradt meg
csak ez
hogy harminckilenc kiló a súlya
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-08-06 16:57:54
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-07 09:45:12
