A Blahán

hiányzol kedves, hiányzol nagyon,
ülök a Blahán egy padon,
hallgatva, hogy a hatos villamos csilingel
mint valami vén kocsmai kassza,
mikor blokkra köpi a mámor árát.

hátrébb, kígyózik az éhség,
pár napig degeszre tömheti gyomrát,
olcsó kölnit, s alig borostát
hord magán a magány, itt a Blahán
hol lassan sátrat bont az áhítat.

ma még etet, itat, hideg szíveknek
gőzölgő teát, fogatlan szájnak levest,
és ahogy fényektől hígul az est,
tranzit boldogság zötyög
apró szikrákat csiholva a fenyőkre.

ezt láttam míg vártalak,
ezernyi kabát, kalap a Blahán,
vágyam végigszaladt egy lány haján,
hátha te vagy, de csak a rohadt fagy
ölelgetett a betonpadon.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-01-01 13:16:25
Utolsó módosítás ideje: 2015-01-01 13:16:25