Azon a reggelen...

A koporsó nyitott volt.
Nylonzsákban feküdt anyám,
a selyembélés és a szemfödél között.
Talán a szagok miatt kellett a zsák.
Talán, hogy a párától ne lássuk
a bonckés és a csontfűrész nyomát
a hátrafésült haja alatt.
Szája lila, pillája zúzmarás volt,
hideg gomolygott körötte.
Ma már tudom: a tetemtárolóé.
S hogy a halottakat mindig megskalpolják.

Aztán bezárták krisztusi szögekkel,
óriás-hangú kalapáccsal.
Lassú léptekkel imbolyogtak vele,
föletetni a fekete földdel,
miközben a pap örök fényességet ígért
és mi virágokat dobáltunk utána.
Talán a szagok miatt kellettek virágok.
Talán, hogy világítsanak fehér fejükkel.
Odalentről, fölfelé…

Már akkor is tudtam:
a halottak körme, még sokáig nő tovább.
Csak az ég a tudója, meddig vártam hiába,
hogy végre kiássa magát.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-09 14:44:05
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-09 14:44:05