ezerkilencszáznyolcvankilenc
a rendszerváltás
van akinek gazdagságot
van akinek nyomort hozott
én akkoriban deliráltam
kígyókkal és sárkányokkal viaskodtam éjjelente
napközben meg dolgoztam
mint egy állat
hogy ne kelljen gondolkoznom
attól rettegtem hogy megbolondulok
egy orvos megvizsgált
azt mondta nincs szervi bajom
ami beteggé tesz az a lelkem
a pia és a magány
azt is mondta
hogy délután jön egy pszichológus
beszéljek vele
életem leghosszabb óráit töltöttem ott
ültem felálltam járkáltam
mint egy vad akit falak közé zártak
szétvetett a düh
az elkeseredés
majd megjelent egy pöttöm kis nő
hosszú hajjal óriási szemüvegben
virágmintás blúzban és papucsban
rám mosolyogva megkért
hogy beszélgessünk
azt gondoltam
hogy mit tudhat ez a gurigaszem
ő meg ott ült szembe velem
én meg beszéltem
beszéltem órákig
először remegve
a bennem dúló vihartól
majd egyre nyugodtabban
a gondolataimról
az érzéseimről
az életemről
hogy mennyi disznóságot csináltam már
milyen egyedül érzem magam
mennyire félek mindentől
főleg önmagamtól
ő úgy figyelt rám
mint más még soha
én csak lestem
hogy ez nem fél tőlem
kezdtem arra gondolni
hogy akkor mégse vagyok bolond
amikor befejeztem
megfogta a kezem
hogy nincs semmi baj
semmi baj
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-05-01 15:33:00
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-02 16:15:30
