Átíratok 381


egyszer csak ott volt,
nem tudni honnan jött, azt sem,
hogy tartozott-e bármikor is valahol valakihez,
sovány volt, szomorú
tekintetű, és amikor elkergettem,
úgy nézett vissza a sarokról,
hogy minden elkergetettségem
belém villant,
egyetlen szimpla vakító villanás lett az utcasarok,
és másnap sajnáltam, hogy nem jött vissza,
és a harmadik napon elindultam
megkeresni.

abba az irányba mentem, amerre távozni láttam,
aztán
eredmény nélkül vissza.

és ott feküdt a pincelejáró mellett,
nem tudni mikortól egy nem tudni mikor
odatelepült sárga kecskerágó bokor alatt.

beszélgettünk egymással valamennyit.

B. kijött, tányért tett elé, tele töltötte tejjel,
és hagytuk elmúlni a napot
így.
együtt.

hárman összekapaszkodva egyensúlyoztunk
egymásra utalt magányunkban.

reggel az ajtónk előtt feküdt.

terhes, mondta B.

én megpróbáltam nem elhinni.

egy hét múlva eltűnt három napra.
amikor újra megjelent,
elballagtam az állateledeleshez,
mondtam, cica költözött hozzánk,
és azt hiszem, mi lettünk a gazdái, és
valahol kicsinyei lehetnek, és
mit ajánl.

hazafelé mindenki fecsegni akart velem,
és bennem minden elfecsérelt perc után
be-bekövetkezett az eltúlzott nyugalom.

órákig tartott az ötperces út.

és azóta körbe-körbe,
és mindenkit leszólítok, aki elmegy a kerítésünk előtt,
és
döntenem kellene, és
belegondolni sem merek, hogy mit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-15 23:39:54
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-15 23:39:54