Időtörő

Aki az utolsó pillanatban érkezik, 
annak nincs árnyéka. 
Akkor se, ha a napos oldalon jár, 
és éjszaka, a holdfényben sem.
Könnyen felismerhető:
megy a sötétben egy ember, 
a feje fölött közvetlenül a nap 
(mint egy elnagyolt glória 
egy sötét tónusú ikonon), 
és sejtjei egyenként ragyognak, 
szinte porszemként kavarognak 
az óriási reflektorban. 
Az idő a markában van:
mint egy diót úgy szorítja,
s nem engedi megtörni
csak az utolsó pillanatban.
Ő az, aki mindig időben jön.
(Hazugság hogy késik.) 
Lábnyomai szabályosak és szépen íveltek, 
olyan szépek, mint a jó hírt hozóké.
Az öröm virágai nyílnak gomblyukaiból,
a gonosz szavak lehámlanak róla,
mintha soha nem is hatoltak volna belé.
Aki az utolsó pillanatban érkezik, 
az sose fél. 
A kihalt szobáktól se, 
a megüresedett ágyaktól 
és a kiüresedett szavaktól se, 
attól se, ha utolsó esélyként keveredik valahová 
(feje felett egy világító égitesttel)
magányosan és számkivetetten
a legteljesebb időben,
az utolsó pillanatban.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-15 22:34:53
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-15 22:34:53