Összezavar, kimerít [sikerült megúszom]

Maga, igen, maga. A nevetséges
esernyőjével a megállóban. Noha
csak szemerkél. Hiába tekergeti
a nyakát. Mióta tudja, hogy figyelem?

                                                                                Látom, nem köti le, ami odabent
                                                                                történik. Szerintem törvénytelen így
                                                                                fölhajtani a feketét. Nem lennék
                                                                                a helyében. Képtelen rá, hogy élvezze.

Az életet. Bámulom, jobb híján. Most
épp magát az üres járdaszigeten.
Bár már baromira unom, ahogyan
közönyt mímel. Végül is ki figyel? És kit?

                                                                                Fogadni mernék, fizetéskor bezzeg
                                                                                mindjárt megélénkül. Talán vissza
                                                                                is kérdez a számlára. Képes rá. Hogy
                                                                                a fenébe stírölhet egy ilyen alak?

Jóval kezd, ha vesémbe akar látni.
Roppant kényes vagyok személyiségi
jogaimra. Meg arra is, hogy senki
esernyője ne takarhasson ki semmit.

                                                                                 A valóságból. Vagy előlem. Ami
                                                                                 bizonyos, hogy meneküléssel ér fel
                                                                                 minden gesztusa. Egészen pontosan
                                                                                 a hiányuk. Egyre jobban összezavar.

Kimerít. A várakozás. Jöhetne
már a pincérlány. Vagy a villamos, hogy
véget vessen a képtelen helyzetnek.
Kínos, amikor a fagylalt így visszanyal.

                                                                                  Most szinte szimpatikus, hogy ennyire
                                                                                  elanyátlanodott. Bolond lennék, ha
                                                                                  hagynám lépre csalni magam. Még jó, hogy
                                                                                  végre felszállhatok. Sikerült megúsznom.

                                         Ezt a kellemetlen kalandot inkább
                                         megspóroltam volna. Már egy tök üres
                                         presszóban / megállóban sem lehet megbízni. Végképp
                                         itt az ideje, hogy másikat keressek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-27 01:28:31
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-27 01:35:27